Ramos 2016. szeptember 05-én született, tehát a 10-től még idébb van. Terriernél ez amúgy sem kor, amit Ő bizonyít is. Ivartalanított, oltott, chipezett, szívféreg-negatív kutya úr. Az, mert távolságtartó, néha a „Csengetett, Mylord?” angol arisztokratái jutnak róla az ember eszébe (az eszesebbje), másrészt mert ő is láthatóan úrnak tartja magát a többiekhez képest, a kicsinyes lopkodásaikban, cselszövéseikben nem vesz részt. Nem szereti, ha az aurájába mászik akár fiú, akár lány kutya, ritkán ül be a falka közepébe.
Ennek megfelelően nem is hangos. Ha látogató jön, megugatja, határozottan, mert ugye vidéki fiú, és nagy valószínűséggel ott egyrészt funkciója volt az ugatás, másrészt rá sem szóltak. Előéletéről azon túl, hogy helyi állatvédők a segítségünket kérték és érkezett egy morcos, elhanyagolt kutya, nem sokat tudunk, arról, kivel, hogyan élt. Sanszosan bánthatták, mert a hirtelen mozdulatokra azonnal harckészültségbe vágta magát, és általában gyanakvó volt, bántást várt a kétlábúaktól.
Nehezen engedett fel. Kezdetben az emberekkel távolságtartó volt, és bizony, egyszer harapott is. Most már – merthogy egy úr – lelkesen udvarol a sétáltató önkénteseknek, és ha épp nem a saját lakásunkba jönnek, hanem az utcán, cukrászdában vagy az ismerkedő szobában találkozik velük, az idegeneknek is. Ezerrel rázza a fenekét, hanyatt vágja magát, puncsol, tetszik neki, ha hódit.
Az előélete miatt azonban gyerek mellé semmilyen körülmények között nem tudjuk, és az erkölcsi bizijén lévő foltról a leendőjének tudni kell. Azóta nem volt rossz mozdulata sem, legfeljebb a kutyák felé. Az előfordul, hogy váratlanul felpattan, és egy-egy a közelében lévő vagy mellette elhaladó kutyát „lerendez”, de ez is ritka már. Kölyköt, vagy beteg öreget viszont soha nem bántott. Azok oda is fekhetnek melléje, akár (véletlenül) meg is lökhetik. A többiek között válogat, tehát nem feltétlenül rossz ötlet, hogy egyke legyen.
Imád napozni. Talán ez az első számú hobbija. Aztán szereti a labdát, és ha épp nincsenek kint olyanok, akikről tudja, hogy lefutják, ellökik, örömmel szalad is érte. Sejthető vereségnek viszont nem teszi ki magát.
A sétáltatók egyik kedvence, mert kulturáltan, a tempójukat felvéve sétál, az utasításaikat követi, nem szántja fel velük Rákospalotát, szívesen beül velük a cukiba.
Általában elmondható róla, hogy ő nem egy függő rabszolgatartó, ki folyamatosan foglalkoztatni igyekszik a gazdát. Elfogadja (és időnként igényli is) az egymás mellett élést, van hogy elfogadja, van, hogy kezdeményezi a közös dolgokat, (együtt tévézés, séta, vakard a pocakom, én meg melegítem a hasad), de ha épp nincs fogadókészség? Kb. úgy reagálja le, mintha azt mondaná: nagy ügy, lépek tovább, jól elvagyok én nélküled is, csak a vacsorát ne felejtsd! A nálunk töltött fél év alatt nagyon sokat változott, lágyult, kedvesdett, kellemes lakótárssá vált.