Palermo 2023. júniusában született, ivartalanított, chipezett, oltott és most már egy közel 8 hónapos csata után vér- és UH-vizsgálattal hivatalosan gyógyultnak nyilvánított korábbi szivféreg fertőzött fiú. Gyógyulása maradéktalan szív- illetve vérnyomás-probléma nem maradt vissza.
2024. december 25-én hozta el a Hajdúdorogi sintértelepről Judit, és kétszeresen is esélyt, életet kapott, hiszen sem a sintértelep, sem a súlyos szívféregfertőzés nem életbiztositás, inkább mondhatnók: igen rossz „kórjóslat” mindkettő. Karácsonyi ajándékba kapta tehát az életét, és majdnem napra pontosan (az orvosok kontrollvizsgálatot azért hadd ne csináljanak karácsonykor) december 29-én született meg a vizsgálati eredmény mely igazolja: sikerült, megcsináltuk! Hihetetlen jó érzés, ha valakit az ember visszaharcol a biztos halálból.
Palermo bár a képek nem mutatják, különlegesen szép kutya. Nem, nem a képek alapján fog rá bárki jelentkezni, mert a szőre puhasága, fénye a képeken nem jön vissza, ahogy a jelleme is csak kicsit. Igazán nem is hiszem, hogy a hirdetése alapján fog bárki jelentkezni rá. Utólag kell majd elolvastatnom az onnantól már érdeklődővel a jellemzését, bemutatását. Biztos vagyok azonban abban, hiszen már többször megtörtént volna, ha kiadjuk betegen, hogy a lényével megtorpedózza a kiválasztottat és ő a befutó.
Hogyan is?
Ha látogató jön hozzánk, mindig több kutyát viszünk be ismerkedni. Egyrészt, hogy ha már van kik közül választani, akkor érezze a leendő gazdi a megnyugtató érzést, hogy ilyen, őt akarom. Másrészről a többieknek is élvezet (játék, jutik, új élmények), és tanulás (hogyan tudod eladni magad, nem minden ember rossz), ha idegenekkel találkoznak. Ahányszor eddigi ilyen ismerkedő „bulikon” bent volt, a csendes, kedves állhatatosságával Palermo mindig bejátszotta magát a fináléba. Nem hőbörgött, nem csápolt, nem nyomakodott, nem a tülekedésben vett részt, hanem láthatatlanul, de végeredményként nagyonis láthatóan egyszer csak ott volt, csendes eminenciásként a fő helyen – a vendég lábánál, és onnantól ellenállhatatlan volt mindig a rajongó pillantásaival, a pocimutogatásával, önátadásával, alárendelődő ám egyértelmű szeretetével.
Két nagyon markáns tulajdonsága van: imádja az embereket, és utálja a macskákat, és mindkét döntésében megingathatatlan. Akárki jön hozzánk, rögtön beveti az előbb leírt attrakciót. Nincs kétlábú, akinek eddig a) ne próbált volna udvarolni és akit b) ne főzött volna puhára. Mindenki érdekli jobban, vagy kevésbé, de olyan, akivel ne akarna kapcsolatot létesíteni: nincs. Az is elképzelhetetlen, hogy ne üljön mellém, ha gépnél dolgozok, ne főzzön velem, vagy ne bújjon be lábtól az ágyba.
A macskáktól viszont elveszíti a fejét, azonnal rohanna. A „tesztmacskánk” nagyon kiegyensúlyozott nem egykönnyen adja fel az ismerkedést és ijed meg kutyától, Palermo izgalmát látva viszont nem engedi magához közel. Nem egyértelmű a támadó szándék, a mérhetetlen izgalom viszont igen, ezért a cicus inkább biztonságba helyezi magát a fán, úgy 1 emelet magasságban.
A kutyákkal válogatós. Van, akikkel hatalmas cimbi, van, akikkel szájkarate szinten arcoskodik. Szivféregfertőzöttség miatt hárman gyógyulásukig nem voltak ivartalaníthatók. Velük ment a kard, ki kard! – műsor. Másokkal viszont – ők hamar kés alá kerültek, rövid ideig tartott ivaros karrierjük nálunk – ez idő alatt is jóban volt. Azt, ha sétál, tudja az egész utca, bár kezd finomodni ez is, mert látja: ez a műsorszám nem arat sikert, márpedig ő megfelelni akar.
Pont ezért is, meg mert teljesen egyértelmű a viselkedése minden helyzetben, illetve nagyon jólelkű, meleg szívű kis lény, a leendő gazdájának nagyon sok örömet fog okozni. Tudj, mikor jelezheti a jelenlétét, mikor kell eldugulni (fordítása: jónak lenni), mert a gazdi mondjuk dolgozik vagy tanul. Érti és betartja a szabályokat.