Csúsza az állatorvos becslése szerint 2024. szeptember elején születhetett. Mivel egyéves kor előtt került állatvédők látókörébe, hacsak kóborként is a legelején, de ez igy egész pontosnak mondható, hisz épp csak leváltotta a fogait, azaz az életkörülmények (ételminőség) nem hagyhattak még látható nyomokat rajtuk.
Hónapokig élt a szántón, rettegve, megfoghatatlanul. Aztán az egyik tanyán megsajnálták, félnomádként magukhoz vették. Ez annyit jelentett, hogy a kutyának volt olyan helye, ahol elbújhatott és nem zavarták el, és hetente egyszer? tán kétszer enni kapott mert ennyiszer mentek csak ki a tulajdonosok a tanyára, ez viszont vagy a társaságból, vagy az ételből kevés volt neki, igy a Segíts, hogy élhessünk alapítvány önkéntesei rendszeresen a mezőn, és az országúton látták, közvetlen életveszélyben. A befogadó belátta, hogy jót akar ugyan, de ez nem állapot, ő viszont nem tud többet tenni a kiskutyáért, igy átadta őt. Igy került hozzánk.
A kiskutya valószínű, hogy környezete teljes génállományát magában hordozza. Nem tudnám a küllemét fajtához kötni, szép hosszúlábú, őzike-alkatú (már ivartalanított) kislány, arányos, karcsú alkattal. Elképzelni nem tudom, milyen sovány lehetett, mikor megfogták, hiszen még közel két hónap roborálás, napi kétszer után is épp, hogy elfogadható a súlya. Most épp 7 kg, egy 8 körüli lenne az igazi
Nagyon érdekes természetű kis jószág.. Leginkább azt érzem benne, hogy meg akar felelni, de nem biztos benne, hogyan kell. Sanszosan az út először észlelő szervezet előtt nem sok emberi kontaktusa lehetett, állattal sem túl bensőséges.
Ami biztos: a korához képest igen keveset mozog. Még meleg volt, mikor hozzánk került, tehát nem a fázástól a félelem, de szó szerint a testét megemelve, karba véve kellett kitenni, hogy tessék, mozogj már! Sokat fejlődött magabiztosságban önérzetben, szépen sétál pórázon is már, de valahogy, mintha akkor érezné, hogy ide tartozik, ma is, holnap is és azután is bejöhet a nyitott ajtón, ha egyszer kimegy, és nem kell hiába dörömbölnie, hogy ismét beengedjük. Szintén őrzi az ágyát is. Ami nem saját, hisz „tsz rendszerben” vagyunk, azaz, mindenki használ mindent.
A kutyáknál is fontos a magántulajdon. Ő tehát mindenképpen ragaszkodna az egy bizonyos ágyhoz és nem örül, ha más belefekszik. Inkább ki sem megy – bár megtehetné – a kertbe, nézi, egyedül a házból, hogy a többiek kint játszanak. Ez annyit javult – nyilván az idővel, és az öntudata (én fontos vagyok) növekedésével ez fejlődni fog még, most viszont úgy összegezhető: őrzi az ágyát, bentről a „házát”, kint pedig addig és annyit tartózkodik, amig én kint vagyok. Kivétel ez alól a séta. Arra- tudom, ellentmondás – mindig örömmel jelentkezik.
Nem igazán jött még rá, hogy kell viselkedni az emberrel, bár itt éppen áttörőben vagyunk, már kéri a simit is. A közeledési igényét leginkább úgy mutatja meg, hogy felcsimpaszkodik az ember combjára, és öleli a derekát és mozgásképtelenné teszi. Rátekeredik, mint egy kígyó. A másik módszer: látja, merre mennél és elállja az utat, keresztbe, és nagyon határozottan „ellentart” a kitörési kísérletednek. Ez kb. olyan lehet, mint amikor a fiúk az alsóban jól sípcsonton rúgják a kislányt, aki tetszik neki.
A játékokkal még csak annyiban játszik, hogy szétcincálja őket, de ez egy fontos fázis. A lakás dolgaihoz nem nyúl, csak azt érinti, amit odaadsz, és megérteted, az övé. A labda érdekli, de van a csapatban, aki mellett másnak labdázni reménytelen, igy a dolgot okos enged alapon el is engedte.
Ez – mármint hogy nem nyúlna hozzá és hogy elengedte volna - az ennivalóra nem vonatkozik. Azt örömmel ellopja, csimpaszkodik, rugaszkodik, minden trükköt bevet, hogy elérje (és megszerezze) az elől hagyott hamcsit, de mint tudjuk, ez a kutyák kedvenc küzdősportja, elől hagyni meg a hangyák, rágcsálók miatt nem egészséges.
Nem egy ugatós jószág, és az utcán az ismerős utcamacskákat békén hagyja. A kutyák között is a helyét keresi még. Van, hogy játékra hivő mozdulatokat mutat, aztán van, hogy a számára nem szimpatikus (és nála kisebb) kutyának fölé magasodik, bemellyeszt és esetleg két vakkantásnyit rikácsol is. Ezen azonban még soha nem lépett túl – igaz már itt jeleztük: nem_tetszik.
Van még mit tanulnia, leginkább: még nem találta meg a saját hangját, stílusát. Ebben van jó, és rossz. A jó, hogy könnyebben alakítható, a rossz, hogy van benne egy rész zsákbamacska is: mi lesz ő, ha felnőtt lesz? Domina? Egy olyan kis valaki, aki változik, mint az időjárás? Kinyílik? Visszafogottabb lesz?
Nagyon fog múlni a környezetén. Fiatal, max. középkorú családot keresünk számára, ahol akár bejáró munkatárs is lehet kutyabarát munkahelyen. Sok vizet nem fog zavarni.